[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Vele nemlehet packázni, és eljött az idQ, hogy ezt be is bizonyítsa.Ma reggel, miközben teát fQzött a konyhában,kergetQzQ mókusokat pillantott meg a gyepen, mire félhangosan megjegyezte: Fogadok, alig férnek a bQrükbe örömükben, hogy ennyi év után az egész kert az övék lett.Bellamy nemhagyta Qket békén.Laurel, aki szinte láthatatlan margarinréteget kent az egyetlen szelet teljes kiQrlésq pirítósára, így válaszolt: Ugye, nem lesz másik kutyád? Ez inkább parancs volt, mint kérdés. Nem szeretem a kutyákat. Miért nem? Mert koszosak.És büdösek.Ginny, aki legalább annyira megsértQdött, mintha Laurel azt mondta volna: Koszos vagy.Büdös vagy. ,vadul megrázta a fejét. Lehet, hogy vannak ilyen kutyák.De Bellamy nem volt az.Laurel csak a vállát vonogatta. Én akkor sem szeretem Qket azzal, kezében a pirítóssal, kisétált a konyhából.Ginny az emlék hatására erQsen megdörzsölte a haját a törülközQvel.Még túl korai Bellamy utódjárólgondolkodni az kegyeletsértés lenne , de ha közölné Laurellel, hogy szerez egy másik kutyát, vajon alány úgy döntene, hogy nem akar tovább egy fedél alatt lakni vele? Vajon meghallgatásra találnának azimái? Jó, hazudna, de még így is ezerszer könnyebb dolga lenne, mintha oda kellene állnia Laurel elé, ésközölnie vele: mivel unalmas, szerencsétlen, és egyfolytában Kevin miatt nyavalyog, kénytelen leszkiköltözni.Ginny felvidult.Ó, igen, ez aztán a fantasztikus ötlet: egy nem létezQ kutya!Aki ráadásul büdös is. Nahát! Laurel a konyhában volt, kenyeret sütött és rádiót hallgatott, araikor Ginny szépen felöltözvelejött az emeletrQl. De csinos vagy! Szép a ruhád. Kösz! Laurelnek megvolt az a zavarba ejtQ szokása, hogy akkor legyen kedves, amikor az ember alegkevésbé számít rá. Figyelj csak, bocs, hogy az elQbb olyan tapintatlan voltam.Nem azt akartam mondani, hogy a te kutyád iskoszos volt.Aranyos lehetett. Igen. Ginny, aki megrémült, hogy Laurel esetleg bejelenti, imádja a kutyákat, sietve hozzátette: Bárnem mindig volt tiszta.A kutyák már csak ilyenek.Bellamy imádott sáros pocsolyákban ugrálni és rókakakiban hemperegni. Akkor se haragudj.Amint készen vagyok ezzel a kenyérrel, sütök egy kis cseresznyés-mandulás lepényt.A kedvencedet. Jó.Izé, köszi! De ne fáradj vele felelte bqntudatosan Ginny. Nem fáradság.Megérdemled.Perry telefonált, amíg zuhanyoztál.Mondtam neki, hogy nagyon jól érzemmagam itt.Perry telefonált! Ginnynek már a férfi neve hallatán is az arcába szökött a vér.Vagy maradjunk a másikelnevezésnél: Perry, a Hazudós Rohadék? Laurel sebesen gyúrta a tésztát az asztalon. Azt üzeni, hívd fel, ha van egy kis idQd.A bankszámlával kapcsolatban akar kérdezni valamit. Jó, köszi! A férfi vajon tényleg a bankszámlával kapcsolatban akar beszélni vele? Akkor én megyek mondta Ginny hanyagul. Majd jövök. Szia! Laurel világoszöld szeme hirtelen könnybe lábadt, és az álla is remegni kezdett.Úristen, most meg mi van? Ginny dühösen torpant meg a küszöbön. Jól vagy? Nem lesz gond? Nem, nem legyintett Laurel lisztes kezével, majd megtörölte a szemét vézna felsQ karjával, és a rádiófelé bökött a fejével, amelybQl az Osmonds' Crazy Horses címq dala szólt. Bocs, csak a dal miatt van.Kevinre emlékeztet.Ginny, miközben bemászott a kocsiba, azt hajtogatta magának, hogy ráér felhívni Perryt.Fölöslegestúlbuzgónak tqnni.Rengeteg dolga van ma, rengeteg, például, el kell mennie a Penhaligon's-ba, hogymegbeszélje Evie-vel&Ó, a francba!Ginny, amint befordult a sarkon és látótávolságon kívül került, lehúzódott a járdaszélre, és elQkotorta amobilját a táskájából. Szia! Hogy vagy? Perry, a hangjából ítélve, örült, hogy az asszony felhívta. Minden rendben Laurellel? Ööö, persze& Ginny megmarkolta a telefont, és gondolatban elátkozta magát, amiért képtelenmegmondani az igazat; a szülei hibája: Qk verték bele gyerekkorában, hogy mindig udvariasnak kell lennie. Jól megvagyunk. Látod? Nem megmondtam? Laurelnek észrevehetQen jobb a kedve.Csodát mqveltél vele.Ginny szája kiszáradt az izgatott várakozástól. Laurel említette, hogy beszélni akarsz velem a bankszámla ügyében.Az asszony arra számított, hogyPerry felnevet, és így válaszol: Á, ez csak ürügy volt, hogy megbeszélhessem veled, mikor megyünkvacsorázni. A férfi azonban csak ennyit mondott: Á, ez csak ürügy volt, hogy Laurel gyógyszerérQl beszéljek veled
[ Pobierz całość w formacie PDF ]