[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Mivel mrvek óta tvol voltam, nem kellett attól tartama, hogy valaki gyant fog, de abiztonsg kedvrt mg szakllt is nvesztett.Remekl kitervelte az egszet.Havalóban meghaltam volna, senki nem vitathatta volna el tQle a gazdag rksget.Valósznqleg nem lesz elragadtatva a "feltmadsomtól".- Jószntból aligha mond le az rksgrQl.El kell kszlnie a legrosszabbra, haszembe akar vele szllni.Megvannak a szksges paprjai, hogy igazolni tudjamagt?A frfi a homlokt rncolta, s mskor oly jósgos tekintete fenyegetQenmegvillant.- Nem jtssza mr sokig az urat Lindenhofban! Megvannak az eszkzeim, hogyleleplezzem, ha a puszta megjelensem nem lenne elegendQ, hogy beismerje acsalst.Megkrhetnm, hogy meslje el rszletesen a felbukkanst s anagybtym vgrendeletnek a tartalmt? Vagy taln ksrjem inkbb haza?Magdalna szve nyugtalanul zakatolt.Mit is mondhatna a vgrendeletrQl?Miknt kzlje, hogy ha meg akarja kapni az rksgt, akkor elQbb felesglkell vennie? gy dnttt, mindenkppen meg kell mondania, ahogyan azt semhallgathatja el, hogy eljegyezte magt a szlhmos Hans Raveneckkel.Mgmindig jobb lesz gy, mintha mstól tudja meg.Szerencsre a frfi az imntmegvallotta, miknt rez irnta.gy legalbb nem kell attól tartania, hogy csak avgrendelet miatt keresi a kegyeit.- Mindent elmondok, Raveneck r.Meg kell tudnia az igazsgot.Az lltólagosHans Raveneck elQl menekltem Obergriesbachba.Rvid ideig a jegyesem volt.- A jegyese? Ht szerette?- Nem, dehogyis! A krlmnyek knyszertettek, n pedig beleegyeztem, hogya felesge leszek, mielQtt mg ismertem volna.Georg Raveneck azt szerettevolna, hogy n legyek Lindenhof rnQje.Ezt a vgrendeletben ahhoz afelttelhez kttte, hogy felesgl kell mennem Hans Raveneckhez.Amikormegpillantottam azt a frfit, aki egszen ms volt, mint amilyennek kpzeltem,rgtn tudtam, hogy soha nem fogom megszeretni.Mindvgig idegen maradtszmomra.Mg azt sem engedtem meg neki, hogy tegezzen.Az elsQ perctQlkezdve ellenszenvesnek talltam, mondhatni undorodtam tQle, de kttt aszleim s a fivreim miatt tett gretem.Nagyon szegnyek voltunk, sszorongatott helyzetnkbQl az ltszott az egyedli kitnak, ha felldozommagam a csaldomrt.Azon a napon aztn, amikor magval a plyaudvaron99tallkoztunk, elszabadult a pokol.Kicsit tbbet ivott a kelletnl, srvnyesteni kvnta vQlegnyi jogait.Maghoz szortott, s erQszakkal megakart csókolni, mire.mire n pofon vgtam, s elrohantam Maria nnihez.Pszervezte meg a meneklsemet, ezrt kellett olyan vratlanul elutaznom.Mgsohasem tettem meg egyedl ilyen hossz utat, de nem volt ms megolds.Vallomsa vgn Magdalna lesttt szemmel vrta, hogy a frfi megszólaljon,s halottspadt arccal trdelte reszketQ kezt.Hans vgtelen gyngdsggelmegsimogatta a hajt.- Nyugodjon meg, s ha sikerlt, krem, folytassa.Tisztn szeretnk ltni.A lny kiss lecsillapodott, majd folytatta az elbeszlst.- Rettenetesen fltem, szinte irtóztam tQle, de mr nem tncolhattam vissza,hiszen elfogadtam a pnzt, amelybQl az apm s a fivreim megalapozhattk ajvQjket.Eladtam magam anlkl, hogy sejtettem volna, mire vllalkozom.Vgl mgis kptelen voltam meghozni ezt az ldozatot.De ne is beszljnktbb errQl, inkbb olvassa el Maria nni levelt! A napokban rta nekem.Anagyvonalsgval s a jósgval Q mentett meg szorult helyzetembQl.Olvassa el, mi trtnt a szksem utn!RemegQ kzzel elQvette a nagynnje levelt, amelyet mindig magnl hordott,hogy emlkeztesse a szabadsgra.A frfi visszafojtott izgalommal hallgatta az elbeszlst.Most dbbent csak rigazn, milyen sokat jelent neki a lny.Elvette tQle a levelet, s megragadtareszketQ kezt.- Magdalna! A nagybtym magt sznta nekem felesgl.Ajkhoz vonta a lny kezt, s gyengden lefejtette az ujjait a levlrQl.Magdalna btortalanul nzett r.- Nem kell felesgl vennie, hogy megkapja az rksget.Magnak nyitva hagyegy kiutat a vgrendelet.Hans csendesen elmosolyodott
[ Pobierz całość w formacie PDF ]